Csak úgy firkálgatok
Ma reggel rögtön a műterem felé vettem az irányt, miután kiengedtem Tami kutyát. Érti, hogy „ki”, és ha ezt mondom, nagy boldogan, lobogó fülekkel rohan az ajtó felé. Órákig azért nem szeret a kertben egyedül lenni, és amikor vissza akar jönni, lefekszik a lábtörlőre. De azért adott egy kis időt, hogy alkothassak. Mára azt határoztam el, nem aggódom amiatt, hogy valami tartalmas dolog jöjjön létre, témával, szimbólumokkal, miegymással, hanem megint csak úgy firkálgatok, mint a legelső képnél. Úgyhogy csak színes foltokat tettem egymás mellé zsírkrétával.
Hogy hogy nem, egy idő múlva láttam, hogy ez egy hajó! A foltokból önszerveződően kialakult egy hajó. Mit volt mit tenni, körbekerítettem rózsaszínnel, mivel képzeletbeli hajó, meg május is van, és amúgy is az az egyik hibám, hogy hajlamos vagyok rózsaszínben látni a dolgokat. Meg lilában. Szerencsére a hajóban már sok lila volt, így azzal már nem kellett külön foglalkoznom. Rajzoltam rá vitorlát, de már csak kicsi vitorlák fértek a papírra, nem baj, azért nagy szélben talán jól működnek. Rózsaszín horgonyt is rajzoltam, hogy meg tudjon állni a hajó, ha akar. És egy kormánykereket, ezt ki is színeztem, nehogy azt higgye valaki, hogy igazi kormánykerék, és elkormányozza tőlem a hajómat. Így a kormánykeréknek olyan kinézete lett, mint egy középkori katedrális rózsaablakának.
Némán!
Közben eszembe jutott egy régi Kispál és a Borz szám, amiben valami olyasmi van, hogy vitorlázz át a réteken, ezt írtam rá címnek, miután a rétet gondosan megrajzoltam, fűszálanként. A három halra nincs magyarázat. Később aztán meghallgattam ezt a számot, és valójában úgy van, hogy „vitorlázz némán át a réteken”, ezt majd holnap kijavítom, és idézőjelet is teszek. Megmondom őszintén, nagyon elégedett vagyok ezzel a képpel, amelynek tartalma még megfejtésre vár, de látványnak nagyon is vidám és szemet gyönyörködtető. A legnagyobb meglepetés, hogy felülre odarajzoltam egy magyar zászlót, pedig én nem politizálok, és az országhatárok, nemzetek nincsenek is az érdeklődésem homlokterében, csak a művészet örök értékei, például a színek, mint a lila és a rózsaszín. De úgy látszik, új érdeklődési köröm lett, még ezen is el kell gondolkoznom. Arra emlékszem, gyerekkoromban nagyon szerettem magyar zászlót rajzolni. Szerintem ez a hajó valamiféle elindulást jelent, és azért tölt el ilyen jó érzéssel. Lehet, hogy hajóval jöttem ki a labirintusból a mágikus rózsák és a korona segítségével? Ha igen, akkor kezdődik egy utazás, egyelőre az ismeretlenbe.
A Nap lement, a Hold feljött
Aztán elmentünk Tamival sétálni a parkba, ahol sok szép dolgot láttam, hallottam, egy kismadár ugrált nádszálról nádszálra, kacsapár úszott a tavon. Minden csupa zöld. Naplemente előtt megint elmentünk sétálni, mert olvasok egy könyvet a kutyákról, és részletesen elmagyarázták, hogy a séta mennyire fontos a kutya vándorösztönének. Hát, akkor vándoroljunk. Láttam a Napot lenyugodni, hazaérve pedig a Holdat felkelni: narancssárga, derengő tányér. Tegnap volt telihold, de még ma is jó kereknek tűnt. Bár a fent említett dal egy másik része úgy szól: „a Hold feljött, a Nap nem ment le”, ilyet én nem tapasztaltam.