Ahogy egy alkotói szabadságnak indulnia kell

A reggel úgy kezdődött, hogy nem folyt a víz a csapból, amikor megnyitottam. A városi FB-csoportból megtudtam, hogy a főutcán csőtörés történt tegnap este. Úgyhogy a kertben a kútnál mostam fogat. Hirtelen olyan érzésem támadt, mintha nem otthon lennék, hanem valamilyen elvonuláson a vadonban, mindenféle civilizációs kényelem nélkül. A vadont ugyan csak a közelben virágzó orgonabokor képviselte. Mondjuk szegény tényleg eléggé el van vadulva. A kutunk szerény kinézetű, de víz van benne. Valószínűleg nem iható, bár még nem vizsgáltattuk be. Úgyhogy inni nem ittam. Már nagyon szomjas voltam, mire délelőtt valamikor megindult a víz a csapból. Amíg nem volt víz, az járt az eszemben, mennyien élnek könnyen hozzáférhető, tiszta ivóvíz nélkül a világon, nekem meg milyen természetes, hogy csak meg kell nyitnom a csapot.

Szerintem macskák tették

Délelőtt elmentünk Tami kutyával sétálni a parkba. Gyönyörű volt minden, a reggeli szürkeség után kisütött a nap. A Gerje-patak mini Amazonasnak tűnt a burjánzó zöldek között.

Visszafelé az ösvény szélén, a fűben láttam egy fél arasznyi döglött gyíkot, a hátán feküdt, a farka hiányzott, kék feje volt. Elszomorodtam, sajnáltam, hogy észrevettem. Amikor hazaértünk, furcsa módon a kertünkben is láttam egy másik élettelen gyíkot, amelyik nagyon hasonlóan nézett ki az előzőhöz. Fél arasznyi, a hátán feküdt, a farka hiányzott, kék feje volt. Már ekkor elég rosszul éreztem magam, hogy így megjárták a gyíkok, és amiatt is elkezdtem izgulni, hogy előző nap elhatároztam, ma festeni fogok, és mi lesz, ha nem sikerül a kép, vagy bele se merek fogni.

Beférek-e a műterembe?

Az egyik szobánkat műteremnek szántuk, de sajnos raktár lett most belőle, sok mindent odahordtam, amit féltettem, nehogy Tami megrágja. Már éppen bele akartam kezdeni a rendrakásba és takarításba, de tudtam, ha egyszer elkezdem, estig se bírom abbahagyni. Úgyhogy erőt vettem magamon, és ahol találtam egy kis helyet a padlón, oda letettem egy közepes méretű akvarellpapírt. Színes zsírkrétával elkezdtem rá firkálni, jó gyorsan, hogy ne legyen időm gondolkozni és aggodalmaskodni. Nagyon érdekes érzés, amikor az a bizonyos flow állapot beáll néhány perc múlva. Én úgy szoktam ezt megélni, hogy a ceruza vagy az ecset — jelen esetben a zsírkréta — mintha átvenné tőlem az irányítást, és viszi a kezem. Ezzel párhuzamosan ötleteim is támadnak, hogy mit csináljak, még egy kis piros ide, oda meg kellene egy hosszú, függőleges vonal, ide pedig különféle színű kunkorok. De ez nem úgy érződik, mintha a saját ötletem lenne, hanem inkább valamiféle szükségszerűség, amit a papír kér.

Folyik az alkotás

Egy idő múlva úgy éreztem, hogy ezt az április végi-május eleji időszakot rajzolom-festem, aminek a hangulatába az utóbbi napokban nagyon belemerültem. Hogyan is ne lehetne ebbe belemerülni, amikor ennyire tolakodó a látvány, és az illatok is? A férjem éppen a kertben ültette a magokat, és a magokra is gondoltam, milyen érzés lehet magnak lenni, elpusztulni, elrohadni és egyben új életre kelni. A sok narancs és piros színnel érzekeltettem, mit érezhet egy csíra, amikor szinte kirobban a föld alól. Az évkörben ez az időszak ellenpontja a novemberi halloween-halottak napi mélyre szállásnak, most minden fényes, szárnyaló, a szerelmet és az életet ünnepli. Mégis jelen van ilyenkor is az elmúlás, például ahogy a szirmokat sodorja le a szél a fákról. Hogy a két döglött gyíkról ne is beszéljek.

Itt egy szív!

A sok firkálásból és satírozásból kialakult egy szív forma, és ez egy kicsit kizökkentett, mert el kellett döntenem, hogy megtartom-e, vagy eltüntetem. Én személyesen nagyon szeretem a szív alakzatot, és örülök, amikor ilyen formájú kavicsra, vízfoltra vagy kekszre, csokira bukkanok, de azt is belátom, hogy ez egy alaposan elkoptatott és elüzletiesített forma is. Azért csak maradjon az a szív, döntöttünk végül a zsírkrétákkal és a papírral együtt, viszont egyre inkább úgy éreztem, hogy az egész kép a gyászról és a veszteségekről is szól, nem csak a ragyogó, színes, életteli tombolásról.

Csak óvatosan

Úgyhogy elővettem egy üveg fekete tust, és átfestettem kicsit felhígított tussal az egész papírt, hogy a színes zsírkréta vonalak és foltok azért áttűnjenek a feketén. A szívet pedig bekereteztem hígítatlan tussal festett hullámvonallal, ami szép mélyfekete lett. Erről eszembe jutott a két döglött gyík, ha rajtuk is lett volna nyomkövető, mint a lelőtt farkason, vajon ők milyen útvonalat tettek volna meg. Úgy tűnt, az a hullámos fekete csík lehetne az ő eddig megtett útjuk, ami ma véget ért.

Az utolsó simítások

Amikor a tus megszáradt, még megerősítgettem a halványlila részeket, ezek az orgonát jelentették. A szív hirtelen a sötét környezetben úgy nézett ki, mintha átjáró lenne egy napsütötte kertbe, a titkos kertbe, amiről nem tudjuk, mi, de valahol ott kell lennie, egy szebb és jobb világ, ahonnan a május is jön. A kínai holdkapuk is az eszembe jutottak róla. Már csak alá kellett írni az elkészült képet. Régen, festőtanonc koromban nem szerettem aláírni a képeimet, pozőrködésnek tűnt, mintha művésznek tettetném magam. Eszembe jutott, hogy Van Gogh néhány képét csak úgy írta alá, hogy „Vincent”, mi lenne, ha csak annyit írnék, „Zsuzsi”. Ez elég mókásnak tűnt, ahhoz képest, hogy mennyire aggódtam az elején. Végül majd a neoavantgard újrakezdőkre specializálódott ízlésrendőrség nem tudja, ki csúfította el azt a szép fehér papírt. Valami Zsuzsi, keressék meg a több százezer közül.

Végül aláírtam a teljes nevem. Túl nagyok lettek a betűk szerintem a papír méretéhez képest, de a zsírkrétával nem könnyű kis betűket írni. A dátumot is ráírtam, és a címet is: „Május szíve (két halott gyík emlékére). Nem akartam döglött gyíkot írni. Lehet, hogy így kicsit modoros, de közelebb áll ahhoz, ahogy gondolok rájuk.

Elégedett voltam a képpel, sokat nézegettem a nap folyamán. Az jutott az eszembe még a két halott gyíkról, hogy a múltamat is képviselhetik: egyik lehetne a magánéletem, a másik a karrierem. Mind a kettőt elhanyagoltam annak idején a spirituális kutatás miatt, és most már a lelki utat kimaxolva (https://bit.ly/TasiZs_Égignyújtózik) ezekre koncentrálhatok.