Szia!

Először is boldog, alkotással és önismerettel teli új évet kívánok! Hiszen ez év eleje pont egybeesik a blog útnak indításával.

Miről szól ez a blog?

Ez év eleje pont egybeesik ennek a blognak az útnak indításával, amelyen főleg a művészetterápiával, a kreativitással, valamint az alkotással járó flow-állapottal kapcsolatos bejegyzéseket olvashatsz majd. Mivel érdekel az önkéntesen egyszerű életmód és a környezettudatosság is, időnként majd ezek is szóba kerülnek.

A nagy izgalom

Olyan elkezdeni írni ezt a blogot, mintha megvettem volna a tengerparti nyaralómat, amire régóta gyűjtöttem (a tanulás és tapasztalatszerzés éveire gondolok), és a házavatót szervezném a következő napra. Mert arra vágyom, hogy egy kis közösség is szerveződjön majd a blog körül olyanokból, akik szeretik kreatív gyakorlatokon keresztül megismerni magukat.

Igaz, egyelőre csak képzeletbeli ez a közösség, de én azon gondolkozom, ki hová üljön majd, és hogyan gondoskodjak arról, hogy mindenki jól érezze magát. Remélem, holnapra kisüt majd a nap, mert most barátságtalan kint az időjárás, borús az ég, vihar készülődik. Fúj a szél, itt egyébként mindig fúj, mondták előre, hogy északon ez van, meg ezzel jár, ha túl közel vagyok a tengerhez, de nem bánom. Olyan közel, hogy úgy érzem, ha kinyúlnék az ablakon, megérinthetném a vizet. Még bent is érezni, hogy kicsit sós és párás a levegő, ezt nagyon szeretem. Hallgatom a sirályok hangját, és figyelem, ahogy röpdösnek, alacsonyan, a szárazföld közelében maradva.

Mire lehet még számítani?

Holnap, ha mindenki megérkezett, azt fogjuk kérdezgetni egymástól, hogy hogy vagy, és végighallgatjuk a teljes választ, mégis akkor is, ha hosszú lesz. Mindenféléről beszélgetünk, és lehet, hogy nem mindenkinek lesz ugyanaz a véleménye egyes dolgokról, de ezt is türelemmel és megértéssel fogadjuk.

Mert mindenki egy külön világ, olyan belső értékekkel, melyeket érdemes megismernünk.

Ha a szőnyegre morzsálnak a vendégeim, hát Istenem. Nemrég vettem egy puha kék-fehér csíkos szőnyeget, amire különösen büszke vagyok, pedig megnehezíti a takarítást, de sebaj, olyan tengerparti nyaraló hangulatom támad tőle. Külön érdekesség, hogy ez tényleg egy tengerparti nyaraló, szóval nem is kellene a kék-fehér csíkos szőnyeg. Ezen kívül szinte minden fehér vagy krémszínű a házban, a falak, a padló, a mennyezet és a legtöbb bútor is. Szeretek itt lenni. A zserbót már megsütöttem holnapra, és bőven van málnaszörp is.

Behívom a kutyát a házba, mert mindjárt kitör az égzengés. Lassan sötétedik. A házban nincs áram. Gyertyát gyújtok, előveszem a festékesdobozomat, az ecseteket és egy fatáblát. Hallom az első esőcseppek koppanását a fejem fölött. Gyorsul és erősödik a hangjuk, mintha sok kicsi lóból álló ménes vágtatna egyre vadabbul a tetőn. Piros betűkkel festek kék alapra. Kész is vagyok. Holnap reggel, ha vége a viharnak, és kisüt a nap, kiteszem a táblát a bejárati ajtóra az ÜDVÖZLÉGY felirattal. Kicsit girbegurbák lettek a betűk, de az alapozásra nagyon odafigyeltem – ezek a betűk sokáig nem fognak lehámlani.