Az önismereted elmélyítésére is használhatod a regényt, illetve egyes részeit feldolgozhatjuk egyéni irodalomterápiás coaching keretében.
Ha nem érted, ez pontosan mit is takar, vedd igénybe a 30 perces, ingyenes beszélgetést velem, és tedd fel a kérdéseidet!
Az info@tasizsuzsanna.hu címen írhatsz nekem.
Jane Austen
Réges-réges régen, gyerekkoromban egyszer elkerültem egy irodalmi táborba. Nem is csak úgy elkerültem, hanem megnyertem az ismertetőmmel, amit a kedvenc könyvemről, Szürke Bagoly regényéről, a Két kicsi hódról írtam.
Akkoriban az volt a nagy bánatom, hogy mivel panellakásban laktunk, nem tarthattam se kutyát, se cicát, és főleg nem hódot, ezért szívesen olvastam állatos könyveket.
Először is megtapsoltak, amikor a bemutatkozásnál elmondtam, hogy Egerből jöttem, és gratuláltak az egri vár megvédéséhez.
Tizenkétévesen itt láttam először képverset: megmutatták nekünk Apollinaire A megsebzett galamb és a szökőkútjának francia eredetijét, és a magyar fordítást is. Mély benyomást tett rám, hogy egyszerre lehet valami vers is, meg kép is. A nagy előd mintájára mi, gyerekek is megírtuk a képverseinket. Én néhány évvel azelőtt láttam először tengert, mégpedig a Fekete-tengert Bulgáriában, úgyhogy a hullámok utáni vágyakozás témáját választottam.
Aztán meglátogatott bennünket Janikovszky Éva írónő – akinek jól ismertem a műveit –, csupa barnába öltözve, mosolygósan, és bármit kérdezhettünk tőle. Ha nem lettem volna olyan szégyenlős, megtudakolhattam volna, hogyan lehet valakiből író, mert ez foglalkoztatott, de végül nem mertem megszólalni.
Volt verstanuló verseny, Nemes Nagy Ágnes: Jeromos a remeterákjának egy részletét kellett memorizálnunk és elszavalnunk. Ami az iskolában kínos kötelesség volt, itt játékká vált – ki gondolta volna, hogy egy hosszú költemény ennyire vicces lehet?
Az irodalom és a foci ebben a táborban (mint néhány irodalmi alkotásban is) összekapcsolódott, és itt végre megengedték, hogy lány létemre beálljak az egyik csapatba. Sajnos a stoplis focicipőmet, amiben otthon szoktam egyedül dekázni, nem vittem magammal, ennek ellenére nekem köszönhetően is repültek a gólok az ellenfél hálójába. A fiúk elismerő pillantásai mellett megkaptam a tábor “legjobb női focistájának” járó mini-oklevelet is.
A visszahúzódó, sokat olvasó, kicsit csodabogár kiskamasz lány, aki voltam, magára talált ebben az irodalmi közegben. Ami a mindennapokban hátránynak bizonyult, hogy álmodozó vagyok és ügyetlen az élet praktikus dolgaiban, itt nem számított, csak az, hogy mindent imádok, ami betű. A pályázatra írott könyvajánlóm és a táborban készült képversem is megjelent a gyerekeknek szóló irodalmi folyóiratban, amelynek az illatára ma is emlékszem, és a riadalmas-szívmelengető érzésre, amikor kinyitottam, és megláttam benne a nevemet, és arra gondoltam, hogy jujj, ezt most sokan el fogják olvasni.
Ugyanezt az illatot éreztem, és ugyanez az összetett érzés fogott el, amikor – több, mint négy évtizeddel később – 2022. június 5-én – a frissen kinyomtatott regényemet vehettem kézbe. Vegaburgerrel és Margit-szigeti sétával ünnepeltük meg, és a szökőkútról eszembe jutott Apollinaire képverse és az én kishajóm, ami bár képzeletbeli volt, mégis ilyen messzire elhozott.
Az Égig nyújtózik, földig hajol több szinten is értelmezhető, ezért azoknak is ajánlom, akik csak egy érdekes történetet szeretnének olvasni, és azoknak is, akik mélyebb mondanivaló után kutatnak.
Kimondottan ajánlom azoknak,
• akik szeretnek női sorsokról olvasni;
• akiknek újra kellett kezdeniük az életüket,
• akik csalódtak abban, amiben hittek,
• akiket elárultak,
• akik kívülállónak érzik magukat;
• akik szeretik az útkeresésről szóló történeteket;
• akik szeretik az alternatív életstratégiákról szóló történeteket;
• akik vallásosak;
• akik nem vallásosak és a vallást egyfajta függőségnek fogják fel;
• akiket érdekelnek a keleti vallások;
• akik valaha zárt, szektás környezetbe kerültek és spirituális/ vallásos bántalmazás érte őket;
• akiknek valaha pszichiátriai kezelésre volt szükségük, vagy hozzátartozójuk került ilyen helyzetbe, vagy érdekli őket ez a téma;
• akiket érdekelnek az egyén és a közösség viszonyáról szóló történetek;
• akiket érdekelnek a hierarchikus rendszerek visszáságairól szóló történetek;
• akik fentartásokkal kezelik a fogyasztói társadalom értékrendjét, és szívükön viselik a Föld jövőjét;
• akiket érdekelnek a generációs traumák;
• akiket érdekelnek a sajátosan magyar traumák;
• akik szeretnek igényesen megírt szövegeket olvasni;
• akik szeretik a nem beskatulyázható, eredeti látásmódú irodalmat;
és végül, de nem utolsósorban a lelkiismeretfurdalással küzdő anyáknak.
Az önismereted elmélyítésére is használhatod a regényt, illetve egyes részeit, egyéni irodalomterápiás coaching keretében.
Ha nem érted, ez pontosan mit is takar, vedd igénybe a 30 perces, ingyenes beszélgetést velem, és tedd fel a kérdéseidet!
Az info@tasizsuzsanna.hu címen írhatsz nekem.
“A vélemenyem az, hogy kiváló alkotás. Őszintén nagyon-nagyon tetszett. Abból láthatod, mennyire, hogy a párom ma kijelentette, elolvassa, mert tudni szeretné, tényleg ennyire kivaló, ahogy dicsérem folyamatosan. Sokszor volt, hogy olvastam 20-30 oldalt, és utána felórát-órát gondolkoztam. Rég volt a kezemben olyan mű, ami ennyi gondolatot ébresztett bennem magamról (is). Én más életutat jártam be, más nehézségekkel küzdöttem, de alapjaiban én is folyton a helyemet kerestem. Megéltem én is a magányt.”
Mária
“Délután elkezdtem olvasni, és éjjel fél 3-ig nem tudtam letenni. Nagyon mélyen megérintett, és remekül megírtad, mind az érzelmek, a szerkesztés, az események, az irodalmi lehetőségek és eszközök, a saját stílusod megjelenése szempontjából. És a lelki hatása jelentős. Nőként, lelkiismeret-furdalással élő anyaként számtalan aspektusban érzem át. A leginkább kiemelkedő üzenete számomra a bátor nő, aki a maga békés módján nagyon keményen szembeszállt azzal a férfivilággal, amely semmibe vette őt – legyőzted őket, méghozzá a békés harcos útján.”
Tünde
“Olvasom a könyved, hát eléggé mellbevágó. Egyfelől szomorú, és nagyon megérint, másfelől meg iszonyú dühöt és tehetetlenséget érzek a kirekesztő és bántalmazó emberek iránt. Nagyon bejön a stílusa, az intellektuális hozzáállás. Szerintem ehhez a mélységű témához kell ez a szarkasztikus, keserédes önirónia, ahogy írsz.”
Anikó
“Elnézést, hogy ismeretlenül írok Önnek, de muszáj kifejeznem a hálámat azért, amiért nyilvánosságra hozta a lelki kálváriáját.”
Eszter
“Elnézést kérek, amiért így ismeretlenül zavarom, de ellenállhatatlan késztetést érzek napok óta, hogy leírjam, mennyire elvarázsolt a könyvben leírt története minden mélységével és bátorságával, amit megélt, és hogy mindezt leírta és elolvashattam. Gratulálok hozzá, és köszönöm! Nagyon elgondolkodtató, hogy aki egy ilyen könyv megírására vállalkozik, az nem is sejti, micsoda hatással tud ez lenni teljesen idegen emberekre a világban.”
Zsuzsa
részlet a regényből
Rózsika néni a halála előtt nekem akarta adni a kombinéit. Nem fogadtam el, egyrészt mert a kombiné már rég kiment a divatból, másrészt viszolyogtam volna hozzáérni a használt fehérneműhöz. Pedig egyáltalán nincsenek besárgulva, mondta. Kérdezte, tudom-e, hogyan kell kifehéríteni a besárgult fehérneműt, de nem tudtam. Rózsika néninek vaskádja volt, és hiányzott a lakásából az igazi fürdőszoba, csak egy paravánnal leválasztott rész állt a gangról nyíló, hosszú, keskeny előszoba végén.
Egyszer kézmosás közben láttam a vaskádat, mert ragadt a kezem a grapefruittól, amivel megkínált. Vajon ebben a kádban szokta fehéríteni a kombinékat? Azt már régebben megmondtam neki, hogy vegetáriánus vagyok. A grapefruit viszonylag drága volt akkoriban, Rózsika néni pedig nagyon szerény körülmények között élt, mégis megkaptam egy nagy grapefruit felét, mert vegetáriánus vagyok, és csak ezzel tudott megkínálni. Meghatódtam ezen, bár az is benne lehetett, hogy muszáj megkínálni a vendéget valamivel, ahogy a besárgult kombinét is muszáj kifehéríteni. Kiderült, hipóval kell, de nem szabad, hogy a hipó túl tömény legyen, mert akkor szétmarja az anyagot. A kékítő volt erre az igazi, de azt már nem lehet kapni, mondta. Volt olyan is, hogy almás pitét sütött nekem. Már beleharaptam a pitébe, amikor közölte, disznózsírral kente ki a tepsit. Se kiköpni, se lenyelni nem mertem a falatot, és nem is emlékszem, végül hogyan oldottam meg a helyzetet, és megmondtam-e Rózsika néninek, hogy a vegetáriánusok nem esznek disznózsírt.
Rózsika néni minden beszélgetésünk alkalmával kérdez a fiaimról. Nem tudom annyira pontosan, mi van a fiaimmal, és nem olyan könnyű mesélnem róluk. Később már úgy gondolom, jobb lett volna, ha az elején elmondom Rózsika néninek, hogy Krisna-hívő vagyok, és a fiaim anyukámmal laknak a Völgyben. De egy vagy két évig nem mondom el, mert még nem ismerem őt annyira, és talán azért is, mert én sem értem, hogyan alakultak így a dolgok. Mindenfélét mondok Rózsika néninek, mi van a fiaimmal. Jól tanulnak, kiesett a foguk, szépet rajzoltak, rendesen esznek, úszni járnak, ilyeneket mesélek. A kiesett és kinőtt fogakról különösen sokat beszélgetünk, ez valahogy hálás és elég semleges témának bizonyul. Onnan tudok a fogakról meg egy-két más dologról, hogy minden héten beszélek a gyerekekkel telefonon, és havonta-kéthavonta meg is látogatom őket.
Néhány nap múlva megint változik az idő. Olyan sűrűn kezd zuhogni az eső, mintha a trópusokon lennénk, és beköszöntött volna az esős évszak. Napokig esik, esik és esik, mintha dézsából öntenék. A káposzták, amiket Dévanáthnak segítettem palántázni, a sok eső miatt olyan hatalmasra nőnek, mint egy-egy kosárlabda. Az éticsigák hihetetlenül elszaporodnak a kertben a nedves időjárás hatására, és tövig lerágják az összes káposztalevelet. Volt káposzta, nincs káposzta. Mindenhol csigák vannak, amerre lépek.
Olyan módszerekről kezdek olvasni az interneten, amelyekkel a csigákat távol lehet tartani a zöldségeskerttől. Azt írják, a csigáknak ötvenezer apró foguk van, és ha közel hajolunk hozzájuk, hallani lehet, ahogy reszelnek és ropogtatnak. Elpusztításukra egy módszer a csigák sörrel telt edénybe csalása. A csigák nagyon szeretik a sört, és egyszerűen belefulladnak. Összeborzadok. Ezt még egy ötvenezer fogú szörnyeteggel sem vagyok képes megtenni. Egy ezoterikus írás azt ajánlja, ellazult állapotban küldjünk telepatikus üzenetet a csigáknak, hogy másszanak át a szomszédba, ahol sokkal több és finomabb zöldség várja őket. El is küldöm a csigáknak gondolatban a telepatikus üzenetet, de mintha azt üzennék vissza, maradunk. Valószínűleg azért, mert a szomszéd nem műveli a kertjét, így ott nincs semmilyen zöldség. Kénytelen vagyok egyenként összeszedni és óvatosan átdobálni őket a szomszédba, a parlagra. Boldoguljanak, ahogy tudnak.
Azt is olvasom róluk, hogy ha fáznak, vagy ha túl száraz nekik a levegő, vagy ha magányosnak érzik magukat, bebújnak a házukba, és szó szerint bezárkóznak. A bejáratot kemény, meszes anyaggal zárják le, csupán egy kis nyílást hagynak rajta, ahol lélegezhetnek. Csak egy lédús uborkaszelettel lehet nagy nehezen előcsalogatni az ilyen begubózott csigát. Rájövök, felületesen ítéltem meg eddig őket, és több közös vonás van bennünk, mint eddig sejtettem, például a mély érzelmi életünk és az étrendünk. Persze ez utóbbi a közöttünk lévő konfliktusok forrása is. Mindenesetre elgondolkozom rajta, jogom van-e hozzá, hogy magamnak tartsam meg az összes káposztalevelet, és testi fölényemmel visszaélve átszórjam őket a szomszédba.
De biztos vagyok benne, hogy nem az éhség, hanem a magány kínozza őket legjobban ott a parlagon. Egyáltalán nem ügyeltem rá, hogy úgy dobjam át őket, közel essenek le egymáshoz, hallás- és beszélgetőtávolságon belül. Lelki szemeim előtt látom a csigákat, amint magányosan bolyonganak a szomszédban. Nincs hideg, a levegő is megfelelően párás, de az egyedülléttel nem tudnak megbirkózni. Meszes anyaggal zárják le a bejáratukat, csak egy kis nyílást hagynak rajta, ahol lélegezhetnek, de nincs ott senki, aki lédús uborkaszelettel kicsalná őket. Holnap átmászok a szomszédba, lédús uborkaszeletekkel megpróbálom előcsalogatni őket, aztán kicsit közelebb rendezem őket egymáshoz, hogy jól meg tudják beszélni a dolgaikat.
Meglátásom szerint a traumairodalom (amihez általában az én regényemet is sorolják) a kettő határán áll, és a jellemzői, szabályai most kezdenek kialakulni.
Az önismereted elmélyítésére is használhatod a regényt, illetve egyes részeit, egyéni irodalomterápiás coaching keretében.
Ha nem érted, ez pontosan mit is takar, vedd igénybe a 30 perces, ingyenes beszélgetést velem, és tedd fel a kérdéseidet!
Az info@tasizsuzsanna.hu címen írhatsz nekem.
Az Égig nyújtózik, földig hajol című regényemmel kapcsolatos könyvismertetők és interjúk
Pam Grout
2022. június 17.
“Az Égig nyújtózik, földig hajol mint cím zseniálisan összefogott esszenciája ennek a memoárregénynek, hiszen a főhős valódi útját festi egy végletekig összesűrített képbe. Valaki, aki a saját (legyen az megélt vagy transzgenerációs) démonjai, kétségei, kérdései, traumái elől kezdetben felfelé fohászkodva kér segítséget, de a válaszokat majd csak a földig hajolva találja meg.”
2022. július 7.
“Még nem tudjuk, mi a szerepe ennek a jelenetnek, de haladva a történetben egyre inkább rájövünk, hogy Júlia később is, egész életében hinni akar abban, hogy ez az egyensúly és igazságosság mégiscsak létezik. Jónak kell lenni, és akkor a világ is jó lesz. Olyan egyszerű képlet ez, annyira működhetne is. Ez a nő hinni szeretne a szeretetben, egy emberen túli Nagy Igazságban, ami irányt tud mutatni az embernek.”
2022. július 19.
“Ha valaki látta A part című filmet, akkor az tudja, miről beszélek. Az ember vágyik egy idilli szigetre, mert a világ, ami körülveszi, túl durva, majd mindaz, amivel a szigeten találkozik, még rosszabb annál, ahonnan érkezett, és a főhős inkább visszatér oda, ahonnan elmenekült.”
2022. július 23.
“Alapvetően művésznek készültem, de abból nem lett semmi, fordító lettem, tehát alapból volt egy derékba tört álmom. Ahogy elkezdtem pszichológushoz, coachhoz járni, mindenhonnan az jött vissza, hogy nekem ez az erősségem, ez az erőforrásom, ezt csináljam. Nagyon nehezen ment, óriási gát volt bennem, de ahogy rákaptam a rajzolásra, írásra, az nagyon sokat segített.”
2022. augusztus 18.
“Nem minősítek, nem ítélek meg senkit, csak leírtam a történteket az én szemszögemből, de az olvasóra hagyom, hogy levonja a következtetéseket. Mélyebb, univerzális emberi dolgokról akartam beszélni, például az egyén és a közösség viszonyáról napjainkban.”
2022. augusztus 25.
“A könyv vége felé az elbeszélő, ahogyan távolodik az egyházától, úgy kerül egyre közelebb önmagához, miközben felteszi és próbálja megválaszolni azokat az önismereti kérdéseket, amelyekre előbb-utóbb mindannyiunknak választ kell adni. És ezeket már egészen biztosan nem készen kapta, hanem az ő saját, érvényes válaszai.”
Ehhez egy nagyon hatékony eszközt tudok ajánlani: HÁLANAPLÓZÁS.
Ez az INGYENES tartalom gyakorlati ötleteket ad a hálanaplózáshoz, amely az egyik leghasznosabb eszköz a kreatív öngondoskodásban, mert segít:
mindezt egyszerűen, napi vagy heti néhány perc rászánásával.
A feliratkozással további hasznos tartalmakra is számíthatsz rendszeres hírleveleimből.
2022 © Minden jog fenntartva! | Adatvédelmi tájékoztató | Impresszum | Süti szabályzat | Made with 
by Dó webdesign
A feliratkozás sikeresen megtörtént. Már úton is vannak a bemelegítő anyagok a postaládádba.
Ha nem találnád, kérlek ellenőrizd a promóciós és spam mappákat is. Ha bármi problémát észlelnél, vedd fel velem a kapcsolatot az info@tasizsuzsanna.hu e-mail címen.
